1. rész Olyan könnyű így élni!

                                                                   *Caroline White*
Olyan könnyű így élni, mindennapi mű mosollyal senki se  sejti és tudja mit érzek legbelül  senki  se kérdezi meg héj mi baj? senki se tudja mi bánt és milyen az olyan élet ahol nincs már igazi mosoly. Ez mind egy baleset okozója még pedig a szüleimé. Amikor a szüleim meghaltak a szívembe nem éreztem más csak lyukat. Nincs ki szeresen ezzel a mondattal ejtetem magamon egy hosszú csíkot a kezemen a pengével. Nincs miért élnem orditotam a tükörnek és még egy csikót húztam a kezemen. Utána egy több következet. Nem érdekelt mennyire fájt csak az hogy szüleimmel énis egy világba legyek. De nem sikerült meghalnom. A szomszéd néni hívta a mentőket t és be vittek a kórházba ott gépekre kötöttek és újra élesztetek. A kórházba megtudták hogy nincsenek szüleim és nem találtak rokonokat ezért a miután rendbe jöttem be dugta egy árva házba 2 évre ugyanis mikor a baleset történt 16 voltam. Az a 2 év szörnyű bántátok a gyerekeket  és nem foglalkoztak velük 3-4 évesekkel még játszani kelet volna. De ha megkérdezték hogy játszunk? akkor megütötték  őket. Egem nem bántottak  2 év alatt de össze szorult a szívem azt látva  hogy egy 4 évest kislányt bántanak. Mielőtt elmentem elmondtam a kislánynak  hogy maradj erős. 18 évesen nem tudom hova mehetnék  mit kezdjek magammal mikor pénzem sincs és lakásom sincs. Az utcán kóboroltam hátha akad valahol állás és egy napi fizetséget is annak hogy vegyek ki egy olcsóbb szobát.  Megláttam egy hirdető táblát

Kisbolti eladót keresünk sürgősen. Be mentem megkérdezni végül is nem veszíthetek semmit

-Jó napot köszönten
-Hello köszönt vissza egy 30 éveiben járó férfi
-Láttam a hirdetést és arra szeretnék jelenezni
-Szuper valami végzettsége ?
-Nincs mert most jöttem az árvaházból
-Értem , kora?
-18 válaszoltam de 3 hét múlva 19-en
-Oké , mikor tudnál kezdeni
-Akár most is
-Oké itt a köpeny
-Lehet még egy kérdésem?
-Persze
-Napi fizetéssel kapunk?
-Havi
-Nem kaphatnunk a mai nap csak napit? kérdeztem szégyenlősen
-Miért?
-Nincs hova mennem és szeretnék valahova menni
-Áh, értem persze de csak ma
-Köszönöm szépen mosolyogtam a főnökre.
-Akkor kezdjél dobta hozzám a köpenyét. A bolt este 9-ig van nyitva akkor lehet elmenni
-Rendben bólintottam
-Ha kel valami az irodámban leszek
-Amúgy Caroline White vagyok mutatkoztam be
-Mr. Donite

                                                                      ***

-Caroline jött ki Mr. Donite
-Tessék?
-Le járt a műszakod
-Ilyen hamar? kérdeztem csodálkozva
-Igen, este 9 van
-Tényleg néztem az órámra
-Holnap reggel 9-re várlak  
-Oké viszlát vettem le a köpenyen
Felkaptam a táskám , a bőröndöm és útnak indultam.
Mivel elég sötét volt ezért féltem egy kicsit de se baj útnak  indultam.  A parkon keresztül mentem hátha arra fele van valami szálloda féle.  Át mentem a parkon amikor megláttam hogy ki van írva hogy Jasmine fogadó 
Arra fele vettem az  irányt. Be mentem az ajtón és a portához mentem
-Jó napot kívánok köszöntem
-Szobát szeretnék venni
-Rendben
-Akkor a 225 szoba
-Köszönöm
Felment a szobámba  be álltam a zuhany alá , le tusoltam és be bújtam az ágyba

Hát ez lenne az első rész remélem tetszett
UI: Ne felejts el komizni